A büntetés-végrehajtás során kifejtett jogi képviselethez kötődő jogok és kötelezettségek nem koherensek más összefüggő jogszabályi rendelkezéssel, ebből adódóan a különböző illetőségű büntetés-végrehajtási intézetek (továbbiakban: bv. intézetek) és a büntetés-végrehajtási bíróságok (továbbiakban: bv. bíróságok) előtt eltérően értelmezik, alkalmazzák ezen rendelkezéseket, és ez a disszonancia megjelenik a kártalanítási eljárásokban is. Ez a differencia érzékelhető a fogvatartott által indított a szabadságvesztése során elszenvedett a börtönzsúfoltságból eredő alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekből eredő sérelmei kompenzálása iránti kártalanítási eljárásban, amely egy olyan új jogintézmény, amely büntetőeljárási, büntetés-végrehajtási és polgári eljárás elemekkel vegyes. Ez az új jogintézmény ún. preventív eszközként került bevezetésre a büntetés-végrehajtási törvényünkben, amely a zsúfolt elhelyezési körülmények miatti, speciális jogcímen alapul. Jelen tanulmányom középpontjában a túlzsúfoltságból eredő alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt indított kártalanítási eljárást röviden bemutatom be röviden, hogy is épült be a magyar jogrendszerünkben, valamint a kártalanításos eljárásban kifejtett jogi képviseletét vizsgálom, összehasonlítva a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (továbbiakban: Bv. Kódex) és a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: új Be.) rendelkezései keresztmetszetében. Jelen tanulmányomban rá szeretnék világítani azokra az eltérésekre, amelyek a kártalanításos eljárást oly mértékben érinthetik, hogy az akadályba ütközhet és fennakadhat. Értekezésem célja továbbá, hogy olyan javaslatokat tegyek, amelyek segíthetik az új Be és Bv. Kódex jogi képviseletre vonatkozó szabályozásainak egységessé válását a bv. intézetek előtt, és a bv. bírói eljárásokban. A kártalanítási eljárásban kifejtett jogi képviseletet eddig más szakirodalom ilyen mélységben nem vizsgálta, így jelen publikációm kifejezetten a kártalanítási eljárás jogi képviseletének jelenlegi magyar szabályozásra, értelmezésre és alkalmazásra szorítkozik, közvetetten hivatkozom azon szakirodalmakra, amelyek megállapításaimat alátámaszthatják.