Abstract
A dolgozat az identitás–kultúra–nyelv fogalomköréből kiindulva vizsgálja három kortárs horvát szerző – Dubravka Ugrešić, Mirko Kovač és Miljenko Jergović – műveinek fordíthatóságát (és a „fordító feladatát”), különös tekintettel az identitás és a kulturális kötődés nyelven keresztüli részleges, illetve szinte teljes konstituálódása és a fordíthatóság közötti kapcsolatra. Ahol az egyéni identitás általános kérdései nem közvetlenül és expliciten tematizálódnak, ott az identitás hordozói a kultúra és a nyelv kontextusában rejtőznek. Az ilyen szövegek természetesen annál kevésbé fordíthatók, minél kevésbé honosak a forrásnyelv identitáshordozó elemei a célnyelvhez tartozó kultúrában. A fabularitásra építő és ezzel egy időben a kulturális „paranomázia” felé erőteljesen elmozduló szövegek esetében ugyanakkor a fordító minél otthonosabban mozog a forrásnyelvi kultúrában, annál erőteljesebben szembesül(het) a külső/idegen világ befogadásának lehetségességével, ám e tapasztalat egy másik nyelv szavaival történő visszaadásának lehetetlenségével is.
Sign-in/Register to access full text options 
Talk to us
Join us for a 30 min session where you can share your feedback and ask us any queries you have
Schedule a callDisclaimer: All third-party content on this website/platform is and will remain the property of their respective owners and is provided on "as is" basis without any warranties, express or implied. Use of third-party content does not indicate any affiliation, sponsorship with or endorsement by them. Any references to third-party content is to identify the corresponding services and shall be considered fair use under The CopyrightLaw.
