Három egy ellen

Abstract

A lutheranizmus és a kálvinizmus mellett a protestantizmusnak radikálisabb formái is megjelentek a 16. században, például az antitrinitarizmus, amely a legalapvetőbb keresztény hitelveket kérdőjelezte meg. Az efféle heterodox nézetek terjesztőit sem a katolikus, sem a protestáns országokban nem látták szívesen, így kénytelenek voltak periferikus területekre távozni, elsősorban Lengyelországba és Erdélybe, ahol kiépíthették a saját egyházszervezetüket. A kontinens nyugati felében ezek a tanok kevéssé voltak ismertek, így amikor a katolikus ellenreformáció első képviselői megjelentek a térségben, egy új, titokzatos ellenféllel kellett szembenézniük. A jezsuita Antonio Possevino, a katolikus egyház egyik legjelentősebb korabeli alakja, egy terjedelmes művet írt az antitrinitarizmus ellen, a saját tapasztalataira alapozva. A munka összefoglalta a szentháromságtagadók történetét és tanítását, valamint megcáfolta legfontosabb művüket, a De falsa et vera unius Dei … cognitione című könyvet. Possevino műve 1586-ben lett kiadva, hosszas üzenetváltás után, amely Possevino, a jezsuita cenzorok és a pápa között zajlott. Ekkor viszont egyszerre három városban jelent meg, más-más címmel és előszóval. A kiadásának története így jól reprezentálja a katolikus megújulásnak a kelet-európai térségben gyakorolt stratégiáit, illetve azt, hogy ebben milyen szerepet játszott a könyvnyomtatás.