Egy szál krizantém. Miért különleges a hagyományos japán tudásátadás?

Abstract

A távol-keleten, de különösen Japánban még fellelhető archaikus tanítási módszerek és gondolkodásmód alapvetően különböznek a jelenkor globalizált világában megszokott, elfogadott, paradigmává vált szisztémától. Noha ott is megállíthatatlan az a folyamat, melyet a globalizáció szinte észrevétlenül kényszerít az oktatás világára is. Az itt tárgyalt oktatási módszer, jelentős változásokat indikál a hétköznapi, vagy akár az euro-atlanti gondolkodási gyakorlathoz képest. Ez a változás, pedig a Buddhizmus, a Shinto és a Taoizmus gondolatrendszeréből fakad. A jelen esetben tárgyalt gondolkodás, meglehetősen gyakorlatias. A tanulási praxis kiélesíti a figyelmet, és azonnali döntési képességet követel meg. Erős követelményként jelenik meg a „jelenlét”, mely azt jelenti, hogy a tanuló, nem az elmetartalmára hagyatkozik döntéseinél, hanem a jelen helyzetnek megfelelő válaszokat ad. A gyakorlatok, az oktatás alatt felkészítik a tanulót, hogy képes legyen egyszerre több dologra is figyelni, ugyanakkor egy dologra koncentrálni. Nagymértékben erősíti az érzelmek (az elmetartalom) kizárását a döntések során. Fejleszti a monotónia tűrőképességet és az önálló döntést. Alapként tekint az individuum felelősségvállalására, mivel tudatában van a kauzalitási láncnak, melyek cselekedeteit formálják. Kerüli az európai értelemben vett szentimentalizmust. A tanulási folyamat eléri a gyakorlónál, hogy megszabaduljon egójától, de legalább is kordában tartsa azt. Eléri, hogy a tanuló alázatot tanúsítson a tananyaggal kapcsolatban. Az egész processzus valójában egy új személyiség kifejlesztéséről szól.