Az önkéntes véradás hazai médiareprezentációjának empirikus vizsgálata egyetemi hallgatók mintáján

Abstract

A TANULMÁNY CÉLJA
 Az önkéntes véradás hazai kommunikációs és médiareprezentációjának vizsgálata: milyen platformokon, milyen időközönként találkoznak a témával az egyetemi hallgatók, mennyire hatékonyan szólítják meg őket a jelenlegi toborzási módszerek, platformok, reklámok, a személyt körülvevő társas kapcsolati háló. Ezen kívül a véradással kapcsolatos tudnivalók ismerete is vizsgálatunk tárgyát képezte.
 ALKALMAZOTT MÓDSZERTAN
 Véradó (N=250) és nem véradó (N=262) felsőoktatásban tanuló hallgatók vettek részt korábbi nemzetközi kutatásokban (Zito et al 2012) használt, valamint saját szerkesztésű önkitöltős kérdőívekkel végzett vizsgálatunkban.
 LEGFONTOSABB EREDMÉNYEK
 A társas kapcsolatok mind a véradók, mind a nem véradók megszólításában kiemelt jelentőséggel bírnak: a szülők és barátok mellett az aktív véradók meggyőzésben betöltött szerepét emelhetjük ki. Az információszerzésben az internetes médiafelületek és a nyomtatott sajtótermékek, a kampányelemeknél a személyes példamutatás és a gondolkodásra késztető üzenetek hatékonysága mutatható ki. A korrekt tájékoztatás (a véradás feltételeiről, folyamatáról és a kizárás okairól) és a személyzet empatikus hozzáállása, kommunikációs készsége egyértelműen hozzájárulhatnak a véradás elkezdéséhez.
 GYAKORLATI JAVASLATOK
 Az aktív véradók toborzásban betöltött szerepének növelése, a fiatalok igényeihez illesztett, főként digitális térben megvalósuló, folyamatos információáramlást biztosító, dinamikus marketing- és kommunikációs stratégia alkalmazása javíthatja a célcsoport toborzásának és megtartásának hatékonyságát.
 Köszönetnyilvánítás: Köszönöm a Magyar Vöröskeresztnek a kutatásban nyújtott segítségét.