Az idők jele : régi és új értékek a kortárs építészetben – néhány példán keresztül

Abstract

Azt mondják, hogy „szükségünk van az értékekre annak ellenére, hogy azok nem léteznek”. [1] Az épí- tészet végét hirdették meg, és ezzel együtt az építészet új erkölcsi, sőt politikai felfogását. Mert amit az emberek értékelnek, vagy ami fontos számukra, az tükröződhet az építészetben és az épített környezetben. Ha a tervezők fontosnak tartják az emberek, kultúrák és helyek közötti kapcsolatokat, akkor ez a tudatosság kifejeződhet. De vannak ennek korlátai. Egyes időszakokban a szórakoztatás és a gazdasági érdek áll az előtérben – de ha keményebb idők jönnek, ez banálisnak vagy akár közönségesnek is tűnhet. Ilyenkor az inga a komoly, tartós és megfontolt építészet felé lendül. Az „értékalapú építészet” az emberek cselekedeteit, gondolatait, hangulatát és érzéseit pozitív módon kívánja befolyásolni. Az építészeknek „aktivistának” kell lenniük? Vagy van határa annak, amit tehetnek és tenniük kell? Milyen szókincs a legmegfelelőbb az értékek kommunikációjára? A legkézenfekvőbb kiindulópont az, hogy „it is the economy, stupid!” („A lényeg a gazdaság, hülye!”).