Abstract
Azt mondják, hogy „szükségünk van az értékekre annak ellenére, hogy azok nem léteznek”. [1] Az épí- tészet végét hirdették meg, és ezzel együtt az építészet új erkölcsi, sőt politikai felfogását. Mert amit az emberek értékelnek, vagy ami fontos számukra, az tükröződhet az építészetben és az épített környezetben. Ha a tervezők fontosnak tartják az emberek, kultúrák és helyek közötti kapcsolatokat, akkor ez a tudatosság kifejeződhet. De vannak ennek korlátai. Egyes időszakokban a szórakoztatás és a gazdasági érdek áll az előtérben – de ha keményebb idők jönnek, ez banálisnak vagy akár közönségesnek is tűnhet. Ilyenkor az inga a komoly, tartós és megfontolt építészet felé lendül. Az „értékalapú építészet” az emberek cselekedeteit, gondolatait, hangulatát és érzéseit pozitív módon kívánja befolyásolni. Az építészeknek „aktivistának” kell lenniük? Vagy van határa annak, amit tehetnek és tenniük kell? Milyen szókincs a legmegfelelőbb az értékek kommunikációjára? A legkézenfekvőbb kiindulópont az, hogy „it is the economy, stupid!” („A lényeg a gazdaság, hülye!”).
Published Version (
Free)
Talk to us
Join us for a 30 min session where you can share your feedback and ask us any queries you have
Schedule a callSimilar Papers
Disclaimer: All third-party content on this website/platform is and will remain the property of their respective owners and is provided on "as is" basis without any warranties, express or implied. Use of third-party content does not indicate any affiliation, sponsorship with or endorsement by them. Any references to third-party content is to identify the corresponding services and shall be considered fair use under The CopyrightLaw.
