A pályakezdő katonák megszólításának és megtartásának lehetősége a szervezeti szocializáció eszközével

Abstract

A biztonságpolitikai környezet folyamatos változásával a fegyveres erők szerepe is átalakul. A technológiai vívmányok új lehetőségeket teremtenek és folyamatosan változtatják a háborúról alkotott vélekedésünket. A megújuló eszközkészlet mellett azonban figyelemmel kell kísérni a társadalmi változások főbb tendenciáit és ezek biztonsági környezetünkre gyakorolt hatását is. A globalizáció eredményeképpen a felnövekvő generációk gondolkodásmódja és értékrendje más alapokra helyeződik. A szocializáció során végbemegy a személyiség változása az egyént körülvevő ingerek hatására. A folyamat kétirányú, vagyis a személyiség változása mellett az egyén is aktívan alakítja környezetét. Ennek fényében a szocializáció eszközként is értelmezhető. A fegyveres erők esetében a szervezeti szocializáció lehet a szervezetek hatékonyságának növeléséhez használt egyik kulcstényező. Több országban a fegyveres erők elöregedő, lassan változó, rugalmatlan szervezetet takarnak. A folyamatosan változó biztonsági környezet azonban nem teszi lehetővé a hosszú „válaszidőket”, a lassú, bürokratikus szervezeti utak betartását. A szervezet ütőképessé tételére a fiatal, jó adottságokkal rendelkező katonák jelenthetnek megoldást. A pályakezdő generációval azonban újabb igények és értékek jelennek meg a munkaerőpiacon, amelyek sok esetben a fegyveres erők megszokott értékeitől távolinak hatnak. A látszólag hiányzó közös metszet kialakítására használható a tudatosan felépített szervezeti szocializációs folyamat. Jelen tanulmány szerzője a szocializáció eszközként való tudatos használatának első lépéseként munka- és szervezeti szocializációs elméleteket mutat be, majd ismerteti azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével a jövőben lehetségessé válik egy adott célcsoportra illeszthető szocializációs stratégia kialakítása.