A közérthetőség kutathatósága és a jogi nyelv reformja?

Abstract

A „Digitalizáció és nyilvánosság” körében végzett egyetemi kutatás részeként a tanulmány azt vizsgálja, hogy a hazai jogforrásokban (ide értve a közjogi szervezetszabályozó normákat is) miként írják elő – ha egyáltalán – a közérthetőséget a jogi szaknyelvet nem beszélők érdekében. A hatályos joganyagban 270 ilyen fellelt rendelkezést találunk, amely igen csekély, bár több évtizede a jogalkotási szabályok (kodifikációs,szerkesztési, hatáselemzési rendelkezések) ezt a követelményt tartalmazzák. A megtalált közérthetőséget előíró normák túlnyomó többsége nem a jogalkotókra, hanem elsősorban a jogalkalmazókra (hatóságokra, piaci szereplőkre és közszolgáltatókra) hárítja a jogi szövegtípusok (szerződési tájékoztatók, hirdetmények, ügyfél jogaira figyelmeztetés, határozat) érthető megfogalmazását. Ezért a közérthetőségi követelmények csekély része szól az alacsonyabb szintű és az intern normák készítőinek. Mivel nincsen sem általánosan, sem ágazati szinten jól definiált elvárás, nincs a mulasztásnak szankciója, ha mellőzik a teljesítését, ezért a kutatásnak a jövőben a jogalkalmazásra kell többféle módszerrel összpontosítania egy majdani szaknyelvi reform előkészítéséhez.