A kőbalták ura : Szakmány György szakmai életútja

Abstract

Szakmány György 1975-ben az ELTE, Apáczai Csere János Gimnáziumban érettségizett, tanulmányait az ELTE Geológus szakán végezte. 1981-ben diplomázott, majd rövid MÁFI alkalmazottság után az ELTE KőzettanGeokémiai Tanszékére került. Az ünnepelt szakmai pályafutásának minden eleme hosszú, folytonos ívet ír le a kezdetektől a mai napig. Ez szorosan összefonódik egyetemi oktatói munkájával, a hallgatókkal történő együttműködéssel. Mikromineralógiai vizsgálatai szakdolgozati munkájában kezdődtek Mezőnagymihály környéki talajmintákon. Később hazai körben először kerámiákon, majd egy ma is zajló kutatásban geológiai homokkő mintákon és homokkő anyagú kőeszközökön is történtek ilyen vizsgálatok. A kubai ofiolit melanzs vizsgálata során, amely később Gyuri PhD kutatásává vált, nagy nyomású zöldkövekkel is foglalkozott. Ezek a kedvenceivé váltak a kőbalta kutatásban. Különösen, amint egy nyugati-alpi terepgyakorlaton forrásterületeikkel is megismerkedhetett. A Bezeczky Tamás régésszel való együttműködés révén elmélyítette ismereteit a kerámiák petrográfiai elemzésében. Ennek keretében az isztriai amforák nyersanyagának sikeres azonosítása során először alkalmazott kerámiákon geokémiai és mikromineralógiai vizsgálatokat. A nemzetközi szintű archeometriai kutatásokban jó kapcsolatokat alakított ki pl. Elizabetta Starninivel és Antonin Přichystallal a kőeszközök, valamint Roberto Compagnoni és Maurizio Giustetto professzorokkal a nyugati-alpi nagynyomású kőzetek kutatásában. Számos kőeszköz nyersanyagát Ő határozta meg (pl. jadeitit, omfacitit, eklogit, nefrit, szerpentinit, zöldpala, kontakt metabázit, hornfels, „fehér kő”, fonolit) és azonosította lelőhelyeiket (pl. Nyugati-Alpok, Bohémiai Masszívum, Felsőcsatár, Dél-Lengyelország, Ruszka-havas, Mecsek), hogy csak a különlegességeket említsük. Először alkalmazta kőeszközökön világviszonylatban a PGAA módszert, hazai viszonylatban az MS mérést. Munkatársaival kifejlesztette az „eredeti felszín vizsgálati módszert”. Mindezeket ma már rutinszerűen alkalmazzák. Szakmány György tudományszervezőként alapító szerkesztőbizottsági tagja az Archeometriai Műhely folyóiratnak, valamint első elnöke volt az MTA Földtudományok Osztálya Geokémiai, Ásvány- és Kőzettani Tudományos Bizottsága Archeometriai Albizottságának. A régészet és a geológia közeledése Magyarországon egyre gyümölcsözőbb lett. Egy kutatási hálózat formálódott ki és vált a hazai archeometria egyik fő területévé. Oktatási tevékenysége is egyre inkább összekapcsolódott az archeometriával. A mecseki terepgyakorlatok vezetése közben szerzett kőzettani ismeretek és a hallgatói munkák nagyban segítették a későbbi, ma is folyó tanszéki archeometriai kutatásokat. Kezdeményezésére és irányításával 1997 környékén megkezdődött az ELTEn is az archeometria oktatása. Gyurinak munkája során sok nehézséget kellett leküzdenie: „légiósbetegség”, egyetemi adminisztrációs akadályok, szakmai meg nem értés és munkájának lebecsülése. Egykori tanítványai azonban továbbviszik a petroarcheometria lángját és segítik a gorzsai kőeszközökről szóló nagy mű elkészültét, ami után már nyugodtan, békében, örömben élhet családjának.