Abstract
A tanulmány tárgya az a viszony, ami a művészet és a graffiti kapcsolatát jellemezte a 16. századtól. Ebben a kapcsolatban a graffiti, mint a mindenkori alsónéposztályok kifejezésmódja, vagy a városi folklór része a képek háttereként erősítette, illetve árnyalta a festők által kifejezni szánt képi tartalmat. Ez az alárendelt szerep tükröződik a 20. század elején megjelent programban is, ami a graffiti annektálását hirdette meg a fotókon. A nagyvárosi graffiti, mint “second hand” forma beszivárgott a művészeti szcénába, és a 20. század közepétől, s mint eredeti, organikus jellegzetesség közvetett hatást gyakorolt a képzőművészetre, részben formavilága, részben a graffitizéshez kapcsolódó életérzésen át, ami nem állt távol a neoavantgárd törekvésektől.
Sign-in/Register to access full text options 
Free) 
Talk to us
Join us for a 30 min session where you can share your feedback and ask us any queries you have
Schedule a call
