A magyar etimológiai szótárirodalom mai állása szerint az ócsárol valószínűleg -árol képzős származékszó, alapszava az olcsó lehet, maga a toldalék pedig -r és -l gyakorító képzőkből áll. Ebben a tanulmányban a szerző bemutatja ezen etimológia hangtani, alaktani és jelentéstani nehézségeit és egy új etimológiát javasol, miszerint a szó nem az olcsó származéka, hanem átvétel az ősszláv *očariti, *očarovati ‘megátkoz valakit; elvarázsol valakit’ alakból vagy annak valamely szláv reflexéből.

Ebben a tanulmányban egy kollaboratív nyelvészeti etnográfiai kutatást mutatunk be. A kollaboratív kutatásban a résztvevők közösen határozzák meg a kutatási célt és dolgozzák ki az együttműködés kereteit. Megvizsgáljuk, hogy az ilyen kutatások résztvevői hogyan tekintenek kutatói szerepükre: hogyan érzik magukat kutatóként, milyen ismeretekkel rendelkeznek, és ez hogyan kapcsolódik ahhoz a tényhez, hogy a kutatás a déli episztemológiákra is támaszkodik. Mind a nem akadémiai, mind a hivatásos kutatók nagy erőfeszítéseket tesznek saját nyelvi gyakorlataik és repertoárjuk, kutatói pozíciójuk és ismereteik reflektálására. A közös munka során nagy hangsúlyt fektetnek a többnyelvűség értékére. Az elemzés azt mutatja, hogy a részvételi kutatás eredménye nem a „helyi tudás” és az „akadémiai tudás” közötti különbségtétel, hanem maga a párbeszéd, és hogy a polgárok és a hivatásos kutatók együttműködése a részvételi kutatásban átalakulási folyamatokhoz vezet.

A szerző szerint ez a magyar szó is szláv eredetű, amely általános a szláv nyelvekben, és főleg hímnemű lovat jelöl, vö. pl. orosz конь ’csődör, (herélt) ló’.

A Magyar Nyelv egy korábbi számában közölt (Pusztay 2020) nyelvtörténeti megfigyelésekből és az azok alapján megfogalmazott általános kérdésekből, felvetésekből kiindulva, azokra reflektálva szeretnénk bemutatni az avatar-elméletünket, amelyik a magyar nyelv szinkrón grammatikai rendszerének néhány rejtélyes jelenségéről kíván elsődlegesen számot adni. Teszi ezt oly módon, hogy egy ősi egyeztetési rendszert rekonstruál É. Kiss és Mus (2022) diakrón módszertanát követve a magyar nyelv egyes igeragozási és névmás-morfológiai rejtélyeit olyan általános nyelvészeti jelenségkörökbe ágyazva, mint a személyhierarchia-érzékenység, az elkülönítő tárgyjelölés, a horgonyzás és az álcázó szerkezetek jelenségkörei. A címre utalva úgy összegezhetjük a tanulmányt, hogy a bemutatott avatarrendszerben jelöljük meg azt a – koherens kognitív hátterének köszönhetően stabil, kifinomult paradigmába szerveződött – struktúrát, amely máig ható erővel őrzi a formai jegyeit a magyar igeragozási rendszerben.

A nyelvművelés kritikája mögött terminológiai tisztázatlanságok is állnak: a nyelvművelés közszó és szakkifejezés is – utóbbit pedig sokan, sokféleképpen definiálják, idegen nyelveken pedig teljes értékű megfelelője sincs. Mit értsünk a nyelvművelés alatt a 21. század első negyedének végén? A tanulmány a nyelvművelés definícióinak sorba vételével és elemzésével az ellentmondások tisztázására vállalkozik. Végül a nyelvművelés terminus megtartása és a vele jelölt fogalom tartalmi és szemléletmódbeli megújulását is sürgeti.

Ez az írás a következő kérdés tisztázását kívánja előmozdítani: vajon hol lappangott felbukkanása előtt az a 13. századi latin kódex, amelyben a legkorábbi magyar vers, az Ómagyar Mária-siralom ránk maradt? E kódex újkori történetére nézve az első biztos pont az, hogy 1910-ben Jacques Rosenthal müncheni antikvárius megvette Toszkánában. Ezután 1922-ben a Leuveni Egyetemi Könyvtár tulajdonába került (innen a neve), 1982 óta pedig az Országos Széchényi Könyvtár őrzi Budapesten MNy 79 jelzettel. – A fenti kérdéskör kapcsán új irányt jelezhet a Rosenthal család történetét bemutató monográfia (Angermair et alii 2002), amely képet ad Jacques Rosenthal és leszármazottai kivételes antikváriusi tevékenységéről, s egyszersmind arról a baráti és rokoni kapcsolatról, amely Jacques Rosenthal és a firenzei Leo Olschki között már a 20. század elején kialakult. Ez a firenzei szál a Toszkánában vásárolt kódex szempontjából feltétlenül figyelmet érdemel. Célunk az, hogy a két családra vonatkozó fő információk megosztásával kiindulópontot adjunk a kutatáshoz a kódex 1910 előtti történetére nézve.