Abstract
The primary purpose of this paper is to reflect upon four aspects of the Hobbesian state of nature. Firstly, the question is whether we can interpret this original state as a mythical, abstract,imaginative and timless state, focusing only on the final conclusion of the Hobbesian theory, orit may contain a well-defined timspan, having its own historical development based on a clearlogical construction. Secondly, this study aims at examining the natural character of man inthe state of nature, and his harmony with his environment in respect with their „naturalness”.Thirdly, it tries to describe the assumed interpersonal relationships within the „primitve” state.Fourthly, the paper presents different states of nature reasoned out from a close reading of thetext. All four aspect may help us to get a better understanding of the ambivalent character of theHobbesian state of nature.
Highlights
Thomas Hobbes and the dilemmas of the natural state Second chapter – The tipology of the state of nature
This study aims at examining the natural character of man in the state of nature, and his harmony with his environment in respect with their „naturalness”
Negyedszer, Hobbes elismeri, hogy az általa ábrázolt elvont eredeti helyzet soha nem létezett, de a szuverén politikai entitások közötti viszonyok mindenképp természeti állapothoz hasonlóak: „És ahogy annak idején a kis családok, úgy most a városok és királyságok, amelyek nem egyebek nagy családoknál (saját biztonságuk érdekében) minden állítólagos veszély ürügyén támadástól vagy a támadónak nyújtott esetleges segítségtől tartva, egyre növelik birodalmukat
Summary
A pre-politikai állapot ábrázolása során találunk olyan eseményekre való utalásokat, amelyek térben és időben zajló történésekre emlékeztetnek, de mégis az lehet a benyomásunk, hogy Hobbes mellőzte az eredeti helyzetből az idődimenziót, mintha az események egymásutániságának, történetiségének kihangsúlyozása nélkül szerette volna meggyőzni az olvasót arról, hogy közhatalom hiányában, és az ember termé-. Hogy a természeti állapot időtartammal rendelkezik, és egyfajta fejlődése van, akkor azt is el lehet fogadni (logikai megfontolásból), hogy ez a fejlődés nem a végzetes rossztól a tökéletesség, hanem épp fordítva, a kezdetektől fogva az általános romlás irányába tolta az emberi közösséget.. Hogy ezt a lépést Hobbes szándékosan, logikai megfontolásból tette: ha az angol civilizált társadalom polgára a maga természetével képes volt konkrét háborúba és a szétesés állapotába sodorni a viszonylag békés, polgári társadalmat, akkor ugyanez a polgár (hasonló ösztönökkel, vágyakkal és érzelmekkel) a közhatalommentes absztrakt állapotban még inkább képes olyan, végzetes háború felé vezetni önmagát és embertársait, amely a lehető legnagyobb mértékben szolgálja a „megtervezett” elméletet: a totális háború elkerülhetetlenségét és ebből adódóan a szuverén hatalom legitimitását
Sign-in/Register to view highlights & summary Sign-in/Register to access full text options 
Free) 
Talk to us
Join us for a 30 min session where you can share your feedback and ask us any queries you have
Schedule a call
