The establishment of the coherent anaphoric system and preferred argument structures in Hungarian children’s narration

Abstract

Bár a szövegfunkciók minden nyelvben megegyeznek, minden egyes nyelv — nyelvtani sajátosságainak megfelelően — különböző nyelvi eszközöket használ a koreferencia-rendszer egfelelő kiépítésére. A gyerekek az elbeszélésekben használt összefüggő anaforarendszer kiépítésére szolgáló kompetenciát fokozatosan fejlesztik ki, és ebben a mondattani ismeretekben való fejlődésük is összetetten befolyásoló tényező. Következésképpen, a beszélők — nyelvi kompetenciájuktól függően — különböző szövegszervezési stratégiákhoz folyamodnak, amelyeken belül bizonyos bővítményszerkezeti konfigurációkat jobban kedvelnek.Tanulmányunk a magyar gyerekek szövegszervezési kompetenciájának fejlődését vizsgálja, arra keresve a választ, hogy milyen nyelvi stratégiákat használnak, és melyek az általuk kedveltebb bővítményes szerkezetek.A korpusz létrehozására felhasznált feladat egy képeskönyv elmesélése volt (Mayer, 1969). 75 magyar anyanyelvű gyermek és felnőtt vett részt a kísérletben: 3, 5, 7–8, 11–12 éves gyermekek és felnőttek.Eredményeink kimutatták, hogy a magyar gyerekek és felnőttek által szerkesztett elbeszélésekben előforduló nyelvi szerkezetek skálája hasonlóságokat mutat. Ezzel szemben a nyelvi formák, amelyek segítségével a beszélők betöltik a beszédfunkciókat, némiképpen eltérnek. Ezeknek a szövegszervezési problémáknak pszichológiai és nyelvi kompetenciabeli okait fedezhetjük fel a gyermekek elbeszéléseiben.A preferált argumentális szerkezetek 0 vagy 1 lexikális alakot tartalmaznak, és a teljes főnevek túlnyomó többsége tárgy, alany vagy bővítmény, szemben az ágenssel. úgy tűnik azonban, hogy az információmennyiséget szabályozó narrációs kötöttségek beszédfunkciótól függően változnak.