Abstract

Despite significant development in surgical and intensive therapy, esophageal perforation is still a severe, life-threatening condition. Successful therapy depends on several clinical factors, available medical equipments, but most of all on the available expertise and experience. We retrospectively evaluated patients' data operated at the 1st Department of Surgery at Semmelweis University between 2005 and 2017 due to esophageal perforation of non-malignant origin. During the period above 77 patients were treated. All of them were referred to us from an external institute. 15 patients (19%) arrived in shock. The patients developed perforation in 29 cases spontaneously (38%), in 32 cases (41%) during endoscopy, in 12 cases (16%) due to food bolus impaction, and in 4 cases (5%) following balloon tamponade of esophageal variceal bleeding. Patients were sent to our clinic 2.7 days after the presentation of the symptoms. In 2 patients (2%) drainage, in 6 patients (8%) suture, in 8 patients (12%) funduplication, in 19 patients (28%) esophageal exclusion, and in 33 patients (50%) total esophageal extirpation had to be done. 27 patients (35%) died. Discussion, conclusion: Surgical treatment of esophageal injuries is basically influenced by two factors: observation time before surgery and the presence of sepsis symptoms. We have to perform radical surgery basically due to delay. Waste of time is caused by the non-uniform diagnostic strategy and the delay in the true diagnosis.

Highlights

  • Despite significant development in surgical and intensive therapy, esophageal perforation is still a severe, life-threatening condition

  • Eredmények: A fenti időszak alatt 77 beteget kezeltünk, mindegyikük külső intézetből került átvételre. 15 beteg (19%) sokkos állapotban érkezett

  • Successful therapy depends on several clinical factors, available medical equipments, but most of all on the available expertise and experience

Read more

Summary

EREDETI KÖZLEMÉNY

Operative treatment of non-malignant esophageal perforations – a summary of our experiences. Bevezetés: A sebészi és az intenzív terápia jelentős fejlődése ellenére a nyelőcső-perforáció napjainkban is súlyos, életet veszélyeztető állapot. Betegek és módszerek: Retrospektív módon elemeztük a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján 2005 és 2017 között nem tumoros eredetű nyelőcső-perforáció miatt műtéttel kezelt betegek adatait. Eredmények: A fenti időszak alatt 77 beteget kezeltünk, mindegyikük külső intézetből került átvételre. A perforáció 29 (38%) esetben spontán, 32 (41%) alkalommal endoszkópia során, 12 (16%) betegnél idegentest-elakadás miatt, 4 (5%) esetben pedig nyelőcsővarix-vérzés ballon-kompressziós terápiája után alakult ki. A betegek a tünetek kialakulása után átlagosan 2,7 nappal kerültek klinikánkra. 11 (14%) betegnél drainage-t, 6 (8%) alkalommal suturát, 8 (10%) funduplicatiót, illetve 19 (25%) betegnél nyelőcső-kirekesztést alkalmaztunk. Megbeszélés, következtetések: A nyelőcsősérülések sebészi ellátását alapvető két tényező befolyásolja: a műtét előtti észlelési idő hossza és a szeptikus tünetek fennállása. Az időveszteség oka a nem egységes diagnosztikai stratégiában, a valós diagnózis felismerésének késedelmében rejlik

Introduction
Findings
Anyag és módszerek
Full Text
Published version (Free)

Talk to us

Join us for a 30 min session where you can share your feedback and ask us any queries you have

Schedule a call