MILYEN FÁKON TEREMNEK MIKSZÁTH KÁLMÁN REGÉNYEI?

Abstract

A dolgozat Mikszáth Kálmán regényeinek helyét keresi, de a szerző az ezredfordulós magyar kutatás posztmodern preferenciáit elutasítva külön utakat keres a kutatás számára. Az értekező a Mikszáth-regények színes vitális-komikus-humoros karakterét megértési alapként gondolja el, s a realizmuson inneni regényrétegeket, a természetes emberségen alapuló közösségek, védett mikrokozmoszok szféráit éppúgy bemutatja, a narráció spontán közvetlenségét épp annyira hangsúlyozza, mint az író mély szociálpszichológiai dezillúzióját, színház-szerkezetű világvízióját s a narrátori irónia, az „átképzeléses” beszédmód, nézőpontváltó technika fontosságát, karakteres egyediségét. A vizsgálódások tükrében az olvasónak „az elnéző értékelés közösségét” kínáló Mikszáth, bár nem posztmodernnek, de nagyon korszerűnek mutatkozik, s a magyar író európai társaihoz (Fieldinghez, Smolletthez, Dickenshez, Gogolhoz, a Bildungsromanhoz, a francia, német, angol realizmushoz) mérten is vitathatatlanul szuverén regényformát teremt, különlegesen variábilis narrációt alkalmaz.