Excellent functional outcomes after operative treatment of multifragmentary, dislocated proximal humeral fractures in patients over 65 years of age

Abstract

Bevezetés: A proximalis humerustörések előfordulása gyakori, melyben további emelkedő tendencia várható. Az érintettek többsége az idősödő, ezáltal már gyakran gyengült csontszerkezettel rendelkező populációból kerül ki. Az elmozdult, többrészes töréssel rendelkező esetek adekvát kezelése gyakran kihívást jelent, különösen a már osteoporosis által is érintett felkarfej esetén. Műtéti ellátása során a leggyakrabban a szögstabil lemezrendszerekkel történő rögzítés használatos, a komplikációk azonban nem elhanyagolhatók, az elért funkcionális eredmények pedig gyakran szerények. Az intra-, illetve posztoperatív szövődmények csökkentésére, illetve a sérülés utáni funkció lehető legjobb helyreállítására az elmúlt időszakban fokozott figyelem fordult. Célkitűzés és módszerek: A valgizáló helyzetű szögstabil lemezelési módszert intézetünkben 2019 vége óta alkalmazzuk a már gyengült csontszerkezettel rendelkező multifragmentális felkarfejtörések rutinszerű kezelésében. Jelen vizsgálatunk során 46, 65 év feletti páciens (életkor 76,1 ± 7,9 év) 47 három-, illetve négyrész-törésének lemezelése mellett elért rövid távú funkcionális eredményeinket értékeltük retrospektív módon. Eredmények: Vizsgálatunk során az esetek 76%-ában tapasztaltunk jó, 120° feletti abductiós és flexiós értékeket. A Constant–Murley Score összesített eredménye 80,2 ± 12,5-nek mutatkozott. A 17,3 ± 9,4 hónapos utánkövetés során 23 esetben kitűnő, 14-nél jó, 7-nél kielégítő, míg 3-nál gyenge funkcionális eredményeket tapasztaltunk. A funkcionális eredmények szignifikáns kapcsolatot mutattak az életkorral (p = 0,009), illetve az alapbetegségekkel (p = 0,016), azonban a törés jellegétől, a BMI-től vagy a sérült oldaltól függetlennek mutatkoztak. Az összesített komplikációs rátát 6,4%-nak, a revíziós rátát 4,3%-nak találtuk. Neurológiai deficitet, pseudoarthrosist vagy avascularis felkarfejnecrosist nem észleltünk. Következtetés: Tapasztalataink szerint az általunk az időskori proximalis humerustörések esetén alkalmazott valgizáló helyzetű szögstabil lemezes osteosynthesis – az optimalizált fej-, illetve lemezhelyzet miatt – az esetek többségénél kiemelkedően jó funkcionális eredményeket biztosít, illetve jelentősen csökkenti a posztoperatív komplikációk előfordulását. A módszer kifejezetten jól alkalmazható elmozdult három-, vagy négyrész-törések esetén, gyengült, osteoporoticus csontszerkezet mellett is. Orv Hetil. 2024; 165(20): 775–784.