Abstract
Az elektromágneses túlérzékenység (electromagnetic hypersensitivity — EHS) a modern korral együtt járó egészségi problémák egyik tipikus képviselője, lényegében a működő elektromos eszközök és berendezések közelében észlelt kellemetlen közérzetet és nem-specifikus tüneteket takarja. Jelen narratív összefoglaló áttekinti a jelenség definiálásával, diagnózisával és terápiájával kapcsolatos legfontosabb problémákat, a különféle magyarázó elméleteket, valamint az azokat alátámasztó empirikus eredményeket. A leginkább elfogadott megközelítés szerint az EHS esetében az idiopátiás környezeti intolerancia (idiopathic environmental intolerance — IEI) egyik válfajáról van szó, ahol az ok-okozati viszonyok még nem világosak. Bár az elektromágneses terek és sugárzások közvetlen hatása („toxikogén” megközelítés) sem kizárható, a legtöbb bizonyíték a „pszichogén” eredet mellett szól. A tünetek ál-expozícióval is kiválthatók, a betegekre fokozott szomatizációs és szomatoszenzoros amplifikációs hajlam jellemző, ezért a jelenséget sokan a nocebo-hatással kapcsolják össze. Összességében elmondható az, hogy egy tipikusan multikauzális, csak biopszichoszociális megközelítésben megragadható és kezelhető problémáról van szó.
Sign-in/Register to access full text options 
Free) 
Talk to us
Join us for a 30 min session where you can share your feedback and ask us any queries you have
Schedule a call
