A kommunikáció- és médiapolitika a gyermeki jogok védelmének tükrében

Abstract

„A jelenvalólét a maga mindenkori létmódján – következésképpen a hozzátartozó létmegértéssel együtt – egy átöröklött jelenvalólétértelmezésbe nőtt bele, és abban nőtt fel. Mindenekelőtt ebből érti meg magát, és bizonyos körben állandóan. Ez a megértés tárja fel és szabályozza léte lehetőségeit. Tulajdon múltja – és ez mindig saját generációjának múltját jelenti – nem a nyomában jár, hanem mindig előtte.”1 A kommunikációs forradalom nyomában járó technológiai változások átformálták a tárasadalmat. A különböző generációk digitális kultúrához való viszonyukat tekintve jelentősen különböznek egymástól. A ’40-es, ’50-es évek szülöttei a Baby-boom generáció – az elveszett nemzedék, – akik nem nagyon értenek az okoseszközökhöz, gyermekként a televízió gyakorolt nagy hatást rájuk. Az 1960-as, 1970-es években született korosztály képviseli az X generációt, mely a digitális világban csak bevándorlóként van jelen. A ’80-as, ’90-es évek gyermekei az Y generáció tagjai, akik a modern technológiával együtt nőttek fel, az igazi „digitális bennszülöttek” első generációját képviselik. Míg a 2000-es években született Z generációs gyermekek az előbbi generáció 2.0 változatai, akik már beleszülettek az internet világába.2 A most fiatal felnőtt Z- és Alfa generáció3 (Alfák) – 2010 utánn született gyermekek, akik beleszülettek az okoseszközök világába – könnyen és gyorsan igazodnak el a digitális kultúra világában, melyet az interaktivitás, interkonnektivitás, multitasking, valamint az azonnaliság határoz meg. Világunk az elmúlt években jelentősen felgyorsult és a felnőttekhez hasonlóan a gyermekek is e felgyorsult világ felgyorsult életét élik, melyet az elektronikus eszközök (televízió, okostelefon, laptop, notebook stb.) nem csak kiszolgálnak, hanem maguk is gerjesztenek. Az okoseszközök terjedésével arányosan nőtt a kiskorúak médiafogyasztása is. A gyermekek mentális és pszichés éretlenségükből adódóan azonban sokszor nem képesek megfelelően értelmezni, kezelni az őket körülvevő „valóságot”. Zavartalan szellemi-, erkölcsi-, fizikai fejlődésük érdekében rendkívül indokolt az azt biztosító feltételek, normatív keretek megteremtése mellett a digitális világ generálta újfajta kihivásokhoz idomuló, alternatív szabályrendszerek kidolgozása. Az újfajta szabályzók mellett egyre nagyobb hangsúly tevődik a médiatudatos jelenlét fontosságára, az azt növelő edukáció szerepére. Hiszem, hogy a gyermekek tudatos internethasználata – mely a digitális kultúrához való hozzáférés csatornája, – vitathatatlanul egy rendkívül fontos és összetett képesség, melynek elsajátítása révén a felnövekvő generáció képessé válik a digitális világ nyújtotta lehetőségek értékteremtő módon történő biztonságos kiaknázására, javítva az egyéni versenyképességet a napjainkra jelentős mértékben felgyorsult információs társadalomban. 1 Martin Heidegger: Lét és idő. Gondolat, Budapest, 1989, 111–112.o. 2 Komár Zita: Re-, de- és intergeneráció A commonikáció, innowáció és cooltúra vizsgálata hagyományos és rendhagyó modorban. Kortárs 62(4), 2018. 80-90. o. 3 Pálinkás-Purgel Zsuzsa: Alfa generáció – a „digitális bébik” kora https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/alfa-generacio-a-digitalis-bebik-kora (2024.04.30.)