A katonai funkció megszűnésének hatásai a hazai garnizonfalvakban a rendszerváltástól napjainkig

Abstract

A tanulmány a katonai funkciók leépülésének településfejlődésre gyakorolt hatásait vizsgálja a hazai garnizonfalvak példáján. Az elemzés célja egyrészt a magyarországi garnizontelepülések lehatárolása az 1990-es népszámlálás releváns adatai alapján, másrészt a társadalmi értelemben vett demilitarizálódás lokális hatásainak bemutatása a demográfiai folyamatok és a vásárlóerő alakulásának tükrében.Az 1990-es adatok alapján a védelmi szektorban foglalkoztatottak aránya Magyarországon közel 3% volt, ám számos településen ez az érték jóval 10% fölött alakult. Úgy véljük, hogy a haderőreform drasztikus létszámcsökkentése előtt 15-15 település volt egyértelműen a garnizonvárosok és a garnizonfalvak közé sorolható, további három település pedig egyfajta átmeneti kategóriát alkotott. A témával foglalkozó hazai és nemzetközi tanulmányok jellemzően a garnizonvárosokkal foglalkoznak, így vizsgálatunkban a garnizonfalvakra helyeztük a hangsúlyt. Megvizsgálva e településeken a lakosságszám, a vándorlási egyenleg, az öregedési index, valamint az egy főre jutó személyi jövedelemadó alakulását a releváns időszakban, megállapítható, hogy a védelmi szektorban foglalkoztatottak legmagasabb arányával jellemezhető települések fejlődésére számottevő hatást gyakorolt mind a katonai funkciók „megszerzése”, mind pedig azok leépülése. Ki kell emelni továbbá, hogy a relatív földrajzi helyzet – például az agglomerációs települések esetében – jelentősen kompenzálhatta a demilitarizálódás negatív hatásait.Vizsgálatunk során megállapítottuk, hogy a rendszerváltás idején Taszár volt az a település Magyarországon, ahol egyértelműen a katonai funkció dominált, és melynek megszűnése később jelentős mértékben vetette vissza a helyi vásárlóerőt és az öregedési index értékét.