A hazai balesetmegelőzésre nevelés, az elsősegélyoktatás és a svédországi elsősegélyoktatás tapasztalatainak összehasonlítása

Abstract

Jelenleg a rosszullétek és balesetek következtében bekövetkező halálozások még mindig a vezető halálokok közé tartoznak. Ennek fő oka részben abban rejlik, hogy a laikusok által nyújtott segítség aránya alacsony, így az ilyen események gyakran kedvezőtlen kimenetelűek. A leggyakoribb eset, amely laikus beavatkozást igényel, a hirtelen keringésleállás, amelyet általában a nem szakember figyel fel elsőként (Bánfai , 2017.). Amennyiben 3-5 percen belül nem történik beavatkozás az esemény bekövetkeztétől számítva, akkor a klinikai halál folyamata visszafordíthatatlanná válik. Ezért kulcsfontosságú a lakosság hozzáállásának megváltoztatása ezen a téren, amelynek kialakítását már kisgyermekkorban meg kell kezdeni. 1995 óta törvény szabályozza az elsősegélynyújtás oktatásának beillesztését a tantervbe, kezdetben főként a 8. osztályos biológiatananyag részeként (A leggyakoribb mozgásszervi elváltozások, sérülések megelőzésének módjai. A kisebb, vérzéssel járó sérülések ellátása.), majd 2013 óta már a 7. és 8. osztályos tanulók számára is kötelezővé vált az Új Nemzeti Alaptanterv részeként (Ozsvárt & Vincze, 2022.). A tanulmány szerzői arra törekednek, hogy feltárják a jelenlegi oktatási és pedagógiai rendszerben az elsősegélynyújtás szerepét és elhelyezkedését, valamint összehasonlítsák ezt más nemzetközi gyakorlatokkal. Céljuk, hogy felhívják a figyelmet arra, szükséges lenne-e módosításokat fontolóra venni és változtatásokat bevezetni ezen a területen. Ezt azért teszik, hogy reményük szerint az egyes jó gyakorlatok áttekintése és hazai körülményekre való alkalmazása hozzájáruljon ahhoz, hogy minél több ember, aki bajba kerül, időben megkapja a szükséges segítséget, és így hosszabb ideig tevékenykedhessen közöttünk.