A Gerecse pannóniai puhatestűi és lelőhelyeik: rétegtan, őskörnyezet és fejlődéstörténet

Abstract

A Gerecse földtani térképezése során a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet geológusai új, vagy régen feledésbe merült és részletesen soha nem dokumentált pannóniai feltárásokat azonosítottak a hegység északi előterében, az onnan dél felé felnyúló völgyekben, és a hegység belsejében is. Az ezekből begyűjtött puhatestű fauna (kiegészítve a már korábban ismert tatai puhatestű faunával és régebbi gyűjteményi anyagokkal) és a feltárásokban megfigyelhető szedimentológiai jellemzők alapján a pannóniai rétegsor itt is, mint az egész Dunántúli-középhegység északnyugati peremén, egyetlen transzgresszív-regresszív ciklusból áll. A ciklus transzgresszív szárnyát a tatai téglagyári feltárásokban a vékony transzgresszív bázisrétegre települő Száki Formáció kékesszürke agyagja és az abban megőrződött mély szublitorális fauna, míg a Gerecse központi részén, a tardosi Vályus-kút környékén, 375 méter tengerszint feletti magasságban a lignites agyaggal kezdődő rétegsor fedőjében települő, szintén mély szublitorális puhatestűeket tartalmazó agyag képviseli. A dunaszentmiklósi Iván halála-völgyben valószínűleg egy szökőár hozta létre a kréta fekü anyagából képződött konglomerátumot, homokos mátrixában tömegesen megjelenő zárt (két teknős) pannóniai kagylóhéjakkal. Az üledékciklus regresszív szárnyát az Újfalui Formáció képződményei adják; ezek legjobb feltárásai a Gerecse északi előterében, a Neszmély környéki völgyekben (Nyáraska-völgy, Disznós-kúti-völgy, Csekendi-völgy) és Süttő környékén találhatók. A formációt felépítő felfelé sekélyedő, néhány méter vastag ciklusok faunája a kagylók uralta sekély szublitorális együttesekből, a csigák magas diverzitásával jellemzett litorális faunákból és végül mocsári puhatestű együttesekből áll. Gyűjteményi anyagokban előfordulnak folyóvízi fajok is. A transzgresszív szárny a Congeria czjzeki zóna felső részébe tartozik, míg a regresszív szárny a Lymnocardium ponticum zóna része; a teljes ciklus képződésének kora 9,4–8,7 millió év lehetett. A fáciesek elterjedése alapján a transzgresszió már tagolt térszínen játszódott le, majd az üledékképződéssel egyidejűleg is folyt a terület vetődéses deformációja, de a tatai és vályus-kúti rétegsorok közötti nagy magasságbeli különbség csak további vetőmozgásokkal, a Gerecse utólagos kiemelkedése nyomán jöhetett létre.