A tanulmány a 11. századi magyar víznevek névrendszertani vizsgálatának eredményeit mutatja be. A vizsgálatok célja egyrészt egy olyan adattár összeállítása volt, amelynek az elemei jelenlegi tudásunk alapján valóban vonatkozhatnak a 11. századra, másrészt pedig az, hogy a korpusz elemzésével átfogó képet kaphassunk a legkorábbról adatolható víznévállomány névrendszertani jegyeiről. A vizsgálatok nagyban támaszkodnak az elmúlt kb. másfél évtized nyelvtörténeti munkáira, amelyek a legkorábbi írott források szórványanyagának az újraértékelésére vállalkoztak. Az adattár mintegy 140 víznevet tartalmaz. Ezek vizsgálata a denotátum típusa szerinti bontásban történt (nagy-, közepes és kis folyók, kutak, tavak, halastavak, mocsarak), az egyes névfajták névegyedeinek megalkotása ugyanis mind strukturális (morfológiai), mind funkcionális (szemantikai) szempontból eltérő módon, a csoportokra jellemző sajátos névadási minták alapján történik. A legrégebbi szórványanyag feldolgozása során számos bizonytalansági tényező merül fel, melyek szinte lehetetlenné teszik a pontos statisztikai mutatók alkalmazását. A durván értelmezett arányok azonban talán mégis alkalmasak lehetnek arra, hogy releváns információkat szerezzünk a Kárpát-medence korai víznévrendszeréről.

A Peter Lang kiadó South-East European History sorozatában jelent meg 2024-ben a bukaresti egyetem szlavista docensének, Sorin Paligának az An Etymological Dictionary of the Romanian Language [A román nyelv etimológiai szótára] című könyve. A szótárban nagy teret kap a helynévtörténet is: a helynév-etimológiák a szócikkek legalább 30%-t teszik ki. Ugyanakkor a tárgyalt román helynevek 70%-a magyar eredetű. Paliga az összes, eddig teljes egyértelműséggel magyar eredetűként számon tartott román helynévről (pl. Oradea < Várad, Orlat < *Váralatt, Ardeal < Erdély, Chioar < Kővár, Hunedoara < Hunyadvár, Orăștie < *Várasti, Timișoara < Temesvár, Arad < Arad, Ardud < Erdőd, Archiș < Árkos, Ardusat < Erdőszáda) azt igyekszik bizonyítani, hogy valójában preindoeurópai eredetűek, és mint ilyenek a trák nyelv közvetítésével kerültek a románba. Ennek érdekében minden helynévben olyan hangcsoportokat keres, melyek hasonlítanak valamilyen preindoeurópai gyökre (*OR-, *UR-, *AR-). A tanulmányomban azt mutatom be, hogy Paliga helynév-etimológiái önkényesek, mivel a szerző figyelmen kívül hagyja nemcsak az eddigi helynévtörténeti kutatásokat,hanem az eddig alkalmazott nyelv- és hangtörténeti módszereket is.

A tanulmány a legfontosabb helyesírási szabályzatok tulajdonnévi kategóriáinak rövid történeti áttekintését végzi el, valamint tárgyalja a tulajdonnevek írásában érvényesülő holisztikus megközelítést és az ennek megfelelő írásmódokat (egybeírás, kötőjelezés, csupa nagy kezdőbetű, különírás kétségtelen utótaggal). Összegzi a 2015-ös szabályzat tulajdonnévi fejezetében bekövetkezett változásokat a változási sémáknak megfelelően (szabály törlése, szabály módosítása, új szabály bevezetése). Kitér arra a lényeges módosulásra, hogy a tulajdonnevek helyesírásának körében a korábbiaknál szélesebb körben érvényesül a fakultativitás, amely elsősorban az intézményneveket érinti, különösen a kezdőbetűket illetően. A tanulmány második része az új Osiris Helyesírásban reprezentált olyan kérdésköröket és problémákat körvonalazza, amelyek vagy nem jelennek meg a szabályzatban, vagy nyitott, több esetben továbbgondolásra érdemes kérdésköröket vetnek fel. A fókuszba a földrajzi és az intézménynévi írásmódokat érintő jelenségek kerültek, mint a helységrésznevek, ezen belül a kerületnevek, avagy a lokalizációs nevek írásmódja. Az Osiris Helyesírás mindezekre vonatkozóan ajánlásokat fogalmaz meg, a végső kodifikációt egy majdani akadémiai szabályzat vagy szaknyelvi szabályozás fogja megoldani.

A tanulmány elsődleges célja az elmúlt 12 évben (2013–2024) kérvényezett és bejegyzésre javasolt utónevek átfogó elemzése. A névkérelmezés folyamatának és jogi hátterének a bemutatását követi az utónévkérelmek mennyiségi mutatóinak áttekintése lebontva. Ebből megismerhetjük a nevek nemek szerinti megoszlását, valamint az elfogadott és elutasított nevek arányát. A statisztikai adatok bemutatását a 12 év alatt bejegyzésre javasolt 1132 utónév részletes elemzése követi nemek szerinti bontásban, eredetük és képzési típusuk alapján külön kategóriákba sorolva. A vizsgált nevek alapján újabb névadási szokásokat, trendeket állapítottam meg. Ezeket a névadási jellemzőket a tanulmány végén foglaljuk össze. A megfogalmazható trendek nagy része ugyan megegyezik a Caffarelli–Gerritzen szerzőpáros 2002-ben meghatározott kategóriáival, az újabb hatások, változások miatt azonban e kategóriák már részben módosításra, illetve kiegészítésre szorulnak.

Írásomban a Nemzetközi Névtudományi Társaság (International Council of Onomastic Sciences, röviden ICOS) célkitűzéseiről és működéséről adok egy rövid áttekintést. Ehhez elsőként a névtudomány különböző szintű szervezeteire utalok, ez alapján lehetséges ugyanis az ICOS helyzetét, feladatait és lehetőségeit megítélni. Ezt követően – az ICOS történetére is utalva – a jelenlegi szervezetet és annak működését ismertetem, külön kitérve a legfontosabb fórumaira és munkacsoportjaira, valamint a tudományos utánpótlás képzésében játszott szerepére. Végezetül a magyar névkutatóknak a Nemzetközi Névtudományi Társaságban való jelenlétére is utalok röviden.

A többnyelvű településeken végzett helynévgyűjtés módszertani kérdései napjainkban különösen időszerűek, mivel a 2022-ben elindított Magyar Nemzeti Helynévtár Program keretében jelenleg is több ilyen településen folyik adatgyűjtés. A többnyelvű területeken végzett, minden érintett nyelvre kiterjedő helynévgyűjtés eltérő módszertani megközelítést igényel az egynyelvű településeken alkalmazott gyakorlathoz képest. A témával kapcsolatban mindenekelőtt olyan jellegű kérdések tisztázása szükséges, mint a magyarországi és a határon túli többnyelvű települések nyelvi helyzete, a korábbi gyűjtések módszertani eljárásai a többnyelvű településeken, az élőnyelvi gyűjtés módszertana többnyelvű településeken a Magyar Nemzeti Helynévtár Program keretein belül, a helynevek nyelvi jellegének megítélésével kapcsolatos nehézségek, a helynevek fonetikus lejegyzésének problémái, valamint a helynévanyag közlésének módjai többnyelvű települések esetében. A tanulmány az ezekhez a kérdésekhez kapcsolódó elméleti ismereteket és módszertani tapasztalatokat járja körül, különös tekintettel azokra a területekre és nyelvekre, amelyekhez a beszélgetésben részt vevő szakemberek saját kutatásaik révén kapcsolódnak.

Functional cognitive linguistics and cognitive stylistics provide the linguistic background and methodological foundations of this paper. The most significant tenet of cognitive stylistics is the proposition that the formation of linguistic structures does not function merely as stylistic embellishments; instead, style represents an integral aspect of textual meaning. Names created by literary naming can be interpreted and analysed as defining elements of style. Following an introduction to the theory of language and style, the paper examines the fundamental issues of translating literary proper names. The most relevant question is whether it is necessary or possible to translate proper names in literary works. The following section presents an analysis of the significance of naming in Krúdy’s prose, followed by an examination of the main types of Krúdy’s names with ironic stylistic purpose. The third section analyses the German translations of Krúdy’s ironic names. In conclusion, it can be stated that the appropriate reproduction of Krúdy’s ironic names, which reflects the stylistic effect and meaning formation of the source language, is a particularly challenging task for translators. It is not uncommon to observe that connotational meanings and shades of meaning present in source language texts are not fully conveyed in translation. In certain instances, pre-existing linguistic coincidences (e.g., Hungarian Rezeda ‘reseda’ – German Reseda ‘reseda’) can assist in the translation process. In other cases, however, the translator’s professionalism, linguistic sophistication, and creativity are crucial to ensure such names’ accurate and effective translation.

Margaret Atwood’s well-known dystopian novel, The Handmaid’s Tale (1985) and its sequel, The Testaments (2019), are both set in the fictional state of Gilead, which replaced the former United States of America in a coup. One of the principal challenges facing the country is a declining birth rate. In response, the leaders of Gilead, known as the Commanders, have attempted to solve the problem by establishing a version of Christianity that aligns with their own values and by creating a society in which women and men are divided into distinct classes based on their earlier adherence to the regime’s principles, their role in the coup, and, in the case of women, their fertility. This paper analyses what the names of the different classes, the names, renamings or, in some cases, the namelessness of the characters tell us about the world of Gilead; what connotations the different names of the characters and classes have; how names are used to connect every institution of Gilead to religion; and how the plot is structured by the names that are used by the main characters in different parts of The Testaments.

The paper aims to show the role of proper names in defining the novel Sorsod Borsod [‘Borsod is Your Fate’] as a regional crime novel. A further objective is to demonstrate how proper names are used to connect the text of this literary work to the elements of reality and to examine the role played by the reader’s competence in naming practices when distinguishing between fictional and real-life names. The paper provides a brief overview of the source text, outlining the genre-specific characteristics of regional crime fiction. It presents the framework in which the proper names of the novel are analysed. Then, it examines the relationship between the fictional names and the genre-specific characteristics of the novel (representations of topographical features, stereotypes, local spaces and persons). The comprehensive analysis of names encompasses place names, institutional names, personal names, animal names, and other types of names of the region depicted in this crime fiction. The paper examines the presence of ethno-stereotypes in personal names and suggests that proper names may serve as regional labels. The analysis concludes that the novel is dominated by fictional place names that link the textual world to the real world. Moreover, a significant proportion of the surnames in the novel are fictional names reflecting the settlement names of the real-world region. The author has clearly made an effort to follow real-world name patterns in all types of names. The paper states that proper names in this work play an important role in building up the genre of the regional crime novel, as they contribute to the representation of regional particularities rather than to the plot, period or characterisation in the novel.

Among numerous other factors, the allegorical or symbolic interpretations of the names of characters and heroes – constructed with the help of our linguistic, literary and cultural codes – play a crucial role in the process of meaning creation in literary works. Magda Szabó’s novels employ similar strategies. This paper examines the name-giving and name-interpreting strategies employed in some of Magda Szabó’s novels (Abigél, Birthday, Tell Zsófika) using the tools of literary and cultural studies. The paper explores potential interpretations based on name symbolism, intertextuality, psychoanalytic and feminist readings, and contemporary cultural codes. It also seeks answers to how the names of characters and the literary, linguistic and cultural context in which they are situated influence the construction of possible meanings.