Year
Publisher
Journal
1
Institution
Institution Country
Publication Type
Field Of Study
Topics
Open Access
Language
Filter 1
Year
Publisher
Journal
1
Institution
Institution Country
Publication Type
Field Of Study
Topics
Open Access
Language
Filter 1
Export
Sort by: Relevance
The Total Design of Everyday Life : Historical Ideals and Dilemmas of the Gesamtkunstwerk

The idea of designing for everyday life on every scale, through objects, spaces, and systems, is central to modern design and architecture. The Italian architect Ernesto Nathan Rogers is often quoted for urging his fellow architects to design everything “from the spoon to the city” (Rogers 1946, 2). For designers and architects of the high modernism of the 1950s and 1960s this motto stood for the pursuit of “total design,” in which every detail should be taken care of and aligned according to an overall scheme, from small living units to grand urban plans. The ideal is still very much alive today but is accompanied by the general criticism of modernism: that totalizing schemes confine everyday life in rigid frames and conformity. The idea of total design belongs, however, to a long tradition of thinking in art, design, and architecture. I will discuss key statements from high modernism on total design and total architecture, and revisit earlier expressions of the idea of the Gesamtkunstwerk as a comparable concept in art nouveau and the avant-garde. This broad notion, also called the Total Work of Art, was very productive and widespread, and has been widely discussed. I will discuss some of the dilemmas of this ambition to make comprehensive designs framing the experience of everyday life. This ideal contains some of the most valuable ideas in the history of design and architecture, which we should strive to keep alive whilst remaining aware that they have also been a continuous source of troubles and fierce discussions.

Read full abstract
Arkhé-tech-túra: A város mint kozmológiai intervenció

Város és természet, város és vadon dichotómiái mögött a teremtés, a kozmosz alapproblémája húzódik meg – a világ létéhez és az ember világban-létéhez szükséges szeparációk, le- és elhatárolások, illetve materiális és kulturális építési projektumok implementációs, azaz elsősorban morfológiai és topográfiai kérdések. Az ember ittléte egy szférikus kozmoszba ágyazott négyszöges kertből indul, és a tökéletes város kocka alakú terébe tart (melyet, makacs kozmopolitikusságból, mégis oly gyakran körnek festenek egészen az újkor kezdetéig). A kör és a négyzet mint kettős kozmológia alapforma hagyománya (lásd még: a kör négyszögesítése) a zsidó-kereszténység umbilicus mundija, Jeruzsálem kapcsán is megjelenik: a Mennyei Jeruzsálem ikonográfiája ugyanakkor lesz az „interdiszciplináris teológiában” építészeti és társadalomelméleti spekuláció tárgya, amikor az utópia képzetének szigorú platonizmusa átadja a helyét a tökéletes közösség megépíthetőségének, röviden: a modernizmusnak. A történelem jelenleg is tapasztalható állítólagos vége (a közelgő eszkaton?) mintha a visszatérés jegyében állna: a városépítés legkésőbb a hatvanas évek kritikai radikalizmusától kezdve elvirtualizálódik: a Plug-In City (Archigram) vagy a No Stop City (Archizoom) nemigen olvasható másként, mint a várostervezés kozmológiai intervenciójaként. Ez persze összefügg a konvencionális, materiális tervezési-építési-lakozási praxis beavatkozási gyakorlatával, amely a köztér és közjó diskurzusa és térgyakorlata mentén implicite szintén egy tradicionális, héjas kozmológiát tételez, az emberléptékűtől (városi köztér) az istenléptékűig (Föld, világ). A posztmodern kollázsok, spekulatív városvíziók és a technológiai innovációk homogén totalitásában a futurizmusok és posztutópiák egybeesnek az ősvárossal, a platóni-timaioszi khórából, a minőségeket és formát megelőző, archetipikus architektúrából, primordiális világszövetből épült Atlantisszal.

Read full abstract