Ismétlés és innováció drámai művekben

Abstract

Translate Article

Tanulmányunkban egy olyan módszert ismertetünk, amellyel drámai szereplők megszólalásainak hírértéke mérhető össze kvantitatív módon. Innovatívnak tekinthető minden olyan szereplő, aki gyakran dolgoz ki a korábbiaktól eltérő jelentést; fenntartó vagy ismétlő funkciót lát el az a karakter, aki inkább a korábban kialakult diskurzus megismétlését (és ezáltal megerősítését) végzi el. Az összehasonlítás alapja a szereplői mondatokhoz az SBERT algoritmus segítségével hozzárendelt beágyazási érték. Ugyanakkor egy karakteren belül is megfigyelhető innováció és ismétlés kettőssége: a módszer ezt is vizsgálhatóvá teszi a mondat-szintű elemzés során. A szereplők páros összehasonlítása lehetővé teszi továbbá, hogy a közöttük lévő viszonyokat irányított gráfként ábrázoljuk, amivel a színművek hálózatos megjelenítésének kérdéséhez is hozzá kívánunk járulni. Az eljárást alkalmazva általános műfaji különbségeket azonosítunk Shakespeare tragédiái és komédiái között a bennük érvényesülő nemi szerepek alapján. Az általános mintázatok mellett a módszer az egyes színművek és szereplők újfajta értelmezése számára is alapot teremt, ami a szoros szövegolvasás és a statisztikai-nyelvtechnológiai módszerek együttes alkalmazhatóságára is rávilágít.