Abstract
A nyelvek jelentéstani sajátossága, hogy bizonyos jelentéseket szavakhoz, más jelentéseket szókapcsolatokhoz kötnek. Azok a nyelvek, amelyek jobbára szavakhoz kötik a jelentéseket, szintetizáló hajlamúnak számítanak, azok pedig, amelyek sok jelentést szókapcsolathoz kötnek, analizáló hajlamúnak. A magyar nyelv inkább az első csoportba sorolható, a szerb pedig az utóbbiba. A köztük levő lexikális különbségekre számos példa akad. A magyar nyelv szintetizáló hajlama különösen azokhoz a nyelvekhez képest szembetűnő, amelyek sok analitikus formát használnak: román, francia, latin stb. Elsősorban magyar összetett főneveknek és mellékneveknek szókapcsolat a megfelelője az analizáló nyelvekben. Számos magyar igekötős igének is szókapcsolat felel meg a románban, de még a szerbben is akadnak ilyen esetek. Analizáló nyelvi szókapcsolattal magyar képzett szavak, sőt olykor tőszavak is párhuzamba állíthatók. A szókapcsolatok rendszerint két tartalmas szóból állnak, előfordul azonban olyan eset is, hogy három vagy több szó szerepel a szókapcsolatban. Egyébként a szintetizáló nyelvekben is vannak analizáló jelenségek, és fordítva, az analizáló nyelvek is felmutatnak bizonyos szintetizáló realizációkat.
Sign-in/Register to access full text options 
Talk to us
Join us for a 30 min session where you can share your feedback and ask us any queries you have
Schedule a callDisclaimer: All third-party content on this website/platform is and will remain the property of their respective owners and is provided on "as is" basis without any warranties, express or implied. Use of third-party content does not indicate any affiliation, sponsorship with or endorsement by them. Any references to third-party content is to identify the corresponding services and shall be considered fair use under The CopyrightLaw.
