Translate 
Abstract
Az elmúlt évek városépítészeti hívószava a 15 perces város volt, melynek célja az újépítésű városrészek és a kortárs városrehabilitációk számára egy urbanisztikai keretrendszert, útmutatót nyújtani. Nemzetközi és hazai kutatások is vizsgálták már a kortárs lakóparkokat és az államszocialista nagylakótelepeket ezen keretrendszer alapján. Pont ezért a kutatás alaphalmaza a kislakótelepek lettek, melyek egyfelől a nagylakótelepekkel szemben / ellen / helyett valósultak meg, másfelől pedig a kapitalista lakóparkok előképeként szolgáltak az államszocialista időkből. Ezen kettőség mellett az 1945–1990 között épült budapesti kislakótelepek téri viszonyai egy eddig feldolgozatlan téma. Ám a több mint 100 db esettanulmánynak köszönhetően ez a vizsgálat lehetőséget teremt ezen lakhatási forma részletesebb megismerésére, és a 15 perces városmodell módszertanának kipróbálására, fejlesztésére. Vajon a kislakótelepek megfelelnek-e a 15 perces város keretrendszerének? Vagy a kislakótelepek környezete beleolvad Budapest nagy rendszerébe, s a városban betöltött lokáció (zóna) az, mely meghatározza a közvetlen szomszédság karakterét? Ezen kérdések megválaszolásához a 15 perces városmodell városépítészetileg releváns három elvén – közelség, sűrűség, diver-zitás – keresztül vizsgáltam Budapest összes 1945–1990 között épült kislakótelepének 15 perc sétálással elérhető környezetét hivatalos térképek segítségével. A kutatásban használt adatok leginkább az épített környezet leírására szűkülnek (pl. lakásszám, szintterületi mutató, beépítési mód), ám a tágabb kontextus (pl. lakosságszám, vásárlóerő) megjelenítése is realizálódik.
Published Version
Join us for a 30 min session where you can share your feedback and ask us any queries you have
Schedule a call
