Abstract
AbsztraktA hun korban megjelenő, legtöbbször íjmerevítőnek nevezett agancslemezek a 9–10. századra jelentős átalakuláson mentek keresztül, sőt ezt követően rövid időn belül teljesen eltűntek. Dolgozatunk ennek okát igyekszik feltárni. Felmerült annak a lehetősége, hogy ezek az agancslemezek az íjak felépítésében lévő ragasztások megerősítésére jelenhettek meg, majd az íjak a ragasztási módok fejlődésével erősítés nélkül is sokkal erősebbekké, tartósabbakká váltak. Ebben az időszakban jelent meg a felajzott íj viselésére szolgáló készenléti íjtegez is. Ennek használatát talán pont az tette lehetővé, hogy az íjak szerkezetének megváltozása alkalmassá tette azokat a hosszabb ideig történő felajzva tartásra. A hosszabb ideig felajzva tartható íj nemcsak a felajzás körülményességét spórolta meg, de komoly harcászati előnyt is jelenthetett viselője számára.
Talk to us
Join us for a 30 min session where you can share your feedback and ask us any queries you have
Schedule a callSimilar Papers
Disclaimer: All third-party content on this website/platform is and will remain the property of their respective owners and is provided on "as is" basis without any warranties, express or implied. Use of third-party content does not indicate any affiliation, sponsorship with or endorsement by them. Any references to third-party content is to identify the corresponding services and shall be considered fair use under The CopyrightLaw.
